Az allergiáról

Az allergia egy nagyon szerteágazó tünet együttes összefoglaló elnevezése, hiszen beleértjük az összes olyan kórképet, amelynek során a személy szervezete bizonyos ártalmatlan anyagokra túlérzékenységgel reagál. Bár a szezonalitás alapján tavasz végén-nyár elején a mindenki által ismert tünetekkel (orrfolyás, tüsszögés, köhögés, szemviszketés) jelentkező pollenallergia a legjellemzőbb, érdemes kiemelni, hogy gyakran megjelennek egyéb formái is az allergiának, bőrtüneteket (csalánkiütés, viszketés, bőrgyulladás), és emésztőrendszeri problémákat okozva.

A pollenallergia mindenképpen civilizációs betegség: elterjedése nem a pollenterhelés növekedésére, hanem a környezetszennyezés káros hatásaira vezethető vissza. Az allergia tüneteinek kialakulása az esetek többségében nem csupán a virágpor, hanem a virágpor és a korom (illetve más szennyező anyagok) együttesének köszönhető (bár kétségtelen, hogy az érzékenység meglétét követően a virágpor már önmagában is képes kiváltani a tüneteket).

Az allergiás (tehát túlérzékenységi) tüneteket érdemes elválasztani az intoleranciáktól: míg az allergia az esetek nagy részében szerzett és a szervezet szenzibilizálódása révén alakul ki, intoleranciáról akkor beszélünk, ha a szervezetből veleszületetten hiányoznak bizonyos anyagok (pl. egyes enzimek az emésztőrendszer egészséges működéséhez). Egyszerűen megfogalmazva az allergiák az élet folyamán bármikor kialakulhatnak, az intoleranciák pedig veleszületetten jelentkeznek.

Jellemzően a légzőrendszert érintő pollenallergiák esetében gondot szokott okozni, hogyan különböztessük meg az egyszerű náthától, illetve mi az a pont, amikor már allergiára kell gyanakodnunk? Általánosságban elmondható, hogy nátha esetében a tünetek 7-10 nap alatt elmúlnak, a pollenallergia esetében ez az idő jóval hosszabb. Ugyancsak fontosa a szezonalitás, általában az adott pollen csak az év meghatározott szakaszában okoz panaszokat. Ezek fényében nagy biztonsággal meg lehet becsülni, hogy allergiával vagy megfázással állunk-e szemben. Végleges diagnózist az orvosi vizsgálat, illetve allergiateszt adhat.

Az allergia kezelési lehetőségei nagyon szerteágazóak. A gyógyszeres kezelések legtöbbje, ugyanúgy, mint az alternatív megoldások, elsősorban a tünetenyhítésre törekszenek. Ennek oka, hogy maga az allergia nehezen, hosszú idő alatt, sok energia és idő befektetésével gyógyítható (illetve a páciens az allergiaszezon elmúltával elveszíti lelkesedését, motivációját a terápia végigvitelében).

A szintetikus gyógyszerek hatékonyak a tünetek enyhítésében, de tapasztalataim szerint a sok beteg panaszkodik kellemetlen mellékhatásaikról, mint pl. az állandó álmosság. A természetgyógyászat eredményesen képes a tüneteket kezelni, mellékhatások nélkül, pl. masszázzsal és gyógynövényekkel (elsősorban gyulladáscsökkentő teákkal, mint a menta, kakukkfű, zsálya, körömvirág stb.), vagy illóolajokkal, amelyek hatásosak a légutak tisztítására, fertőtlenítésére (a fenyő, a menta, a kámfor vagy az eukaliptusz illóolaja akár fürdő formájában, akár párologtatva vagy akár éjszakára a párnahuzatra cseppentve).

Az immunerősítők (teák, egyéb termékek) alkalmazását érdemes az allergiás szezonban felfüggeszteni, mert ezek akár az allergiás tünetek súlyosbodását is eredményezhetik.

Az allergia gyógyítása két irányból közelíthető meg. A legelterjedtebb mód a deszenzibilizáció: ilyenkor nagyon kis lépésekkel haladva újra "hozzászoktatjuk" a szervezetet az allergénhez, újra "megtanítjuk" neki, hogy az adott anyag nem veszélyes. Ez a folyamat másfél-két évet is igénybe vehet, és mindenképp szakmai felügyeletet igényel. A természetgyógyászat eszköztárából hasonló módszert alkalmaz a homeopátia, de ilyen pl. Bach-virágterápia módszerével elkészített parlagfű-kivonat is.

A másik terápiás megközelítés arra a megfigyelésre épül, hogy az erős stressz jelentősen rontja az allergia tüneteit, és számos olyan esetleírást, beszámolót is ismerünk, amikor egy allergiás beteg életkörülményeinek megváltozása a tünetek azonnali elmúlását eredményezi. Ma, amikor a stressz szinte mindennapi életünk részévé vált (legyen ez akár oxidatív stressz, kialvatlanság vagy környezeti terhelés), a stressz csökkentésével rendkívül nagy lépést tehetünk az allergia gyógyítása terén is. Ugyanakkor érdemes kihangsúlyozni, hogy az allergia hátterében kimutatható stresszhelyzetek gyakran éppen attól megterhelőek, hogy a beteg nem talál megoldást az adott élethelyzetre - ezért érdemes arra számítani, hogy ebben az esetben is szakértő segítségre és hosszú időre lehet szükség a gyógyulás eléréséhez.

A stressz ellen sokat tehetünk megfelelő táplálkozással (sok esetben az allergiás tünetek jelentősen enyhíthetők, pl. állati fehérjementes táplálkozással, vagy a választó-diétákkal). A stressz okainak azonosításában, ezek lelki hátterének feltárásában sokat segíthet a kineziológus, Bach-virágterapeuta, életmód tanácsadó szakember, vagy akár a pszichológus is. A Bach-virágterápia eszenciái közül pl. többet is találunk, amelyek hasonló érzelmi reakciókat írnak le, mint ami allergiás esetben, a szervezetben fizikai szinten történik: gondoljunk csak a Bükkfa-állapotra, amely erős intoleranciával jellemezhető, vagy a Magyal-állapotra, amelyben a külső hatásokra adott szélsőséges érzelmi válasz a meghatározó. Mindkét esetében azt látjuk, hogy a jellemző érzelmi viszonyulás nagyon hasonló ahhoz, amit szervezet csinál: egy viszonylag enyhe stimulusra indokolatlanul erős védekező reakciót ad.