A shiatsu tehát egy olyan masszázs, amelyben a terapeuta saját testének különböző részeit alkalmazza a nyomás kifejtésére. A zen-shiatsu esetében a kezelés a testet behálózó meridiánok megfelelő pontjaira tett nyomással történik. Az alkalmazott vezetékek lényegében azonosak a kínai gyógyászat vezetékrendszerével, Maszunaga azonban átalakította őket, és új meridiánokat is bevezetett, amiket Maszunaga-meridiánoknak nevezünk. A meridiánok az energia áramlásának egyfajta ‘csapásai’ vagy ‘ösvényei,’ amelyeken az ‘életerő’ (kínaiul csi, japánul ki) áramlik szabályosan.
A kezelés nem egy adott részre fókuszál, hanem mindig a gyógyuló egészét veszi figyelembe.
Ez nagyon fontos szempont, főként a nyugati medicinával való összevetésben. A hagyományos keleti szemlélet szerint egy ember test, energia és tudat harmonikus egysége, amelyek dinamikus együttműködésben vannak egymással. Mindegyik rész elválaszthatatlan a teljes egész működésétől annak környezetében. Ezért bármilyen kezelés csak akkor lehet hatékony, ha a részproblémát mindig az egész összefüggésrendszerében vizsgálja. Ez a szemlélet legjobban a keleti diagnózisból tűnik ki. A shiatsu-gyógyász ennek megfelelően a problémás területtel együtt a teljes testet kezeli a vitalitás növelése, a fizikai és emocionális javulás érdekében. A kezelés célja a gyógyulást igénylő rendszer öngyógyító mechanizmusának stimulálása a meridiánokra kifejtett hatáson keresztül, nem csupán az adott probléma lokális orvoslása. Az energetikai rendszer átfogó harmonizálása során a test öngyógyító mechanizmusa képessé válik az aktuális diszharmónia tartós feloldására, így a gyógyuló hosszú távra lesz egészséges, ill. tünetmentes.
Ez az átfogó harmonizálás keleti szemmel nézve a felborult jin-jang egyensúlynak, és ezzel összefüggésben a belső szervek diszbalanszának a helyreállítását jelenti. Nyugati szemmel nézve a kezelés megnyugtatja az autonóm idegrendszert, így a stressz hatásai csökkennek, illetve megnő a stresszel szembeni ellenállás. A masszázs segíti mind a vér, mind a nyirok áramlását, koordinálja az izomtónust, a belső szerveket működését a megfelelő irányba tereli.
A zen-shiatsu alapvető jellemvonásai a következők (ezek különböztetik meg a klasszikus akupunktúra kezelési stílusától):
- A diagnózis tekintetében a hara tapintása elsődleges fontosságú. Ez elsősorban annak a megállapítására irányul, hogy melyik energetikai rendszer, hozzá tartozó meridinán vagy meridiánpárpár állapota ‘telt’ (japánul kjo) vagy ‘üres’ (dzsicu) viszonylagosan. A kezelés végén a hara újbóli megtapintásával megfigyelhető, hogy milyen változások zajlottak le a masszázs során.
- A nyomássorozat a Maszunaga által leírt meridiánokon történik. Maszunaga 12 meridiánt írt le, amelyek azzal a 12 alapszervvel állnak kapcsolatban, amelyeket a kínai gyógyászatból már ismerünk. A fő különbség, hogy empirikus tapasztalatai alapján kiterjesztette a meridiánokat azokra a területekre is (áthaladva a hara adott diagnosztikus területein), ahol a klasszikus leírás szerint nem szerepelnek.
- A kezelés egy belső ritmus szerint zajlik le a meridián mentén, elidőzve egy-egy ponton, meglehetősen erős nyomás alkalmazásával. A kezelés során a terapeuta mintegy körbejárja a gyógyulót, akit mozgathat is annak megfelelően, hogy milyen technikát kíván végrehajtani: felültetheti, a másik oldalára fordíthatja stb., hogy a nyújtásokat-feszítéseket el tudja végezni.
- Mivel a gyógyász elmélyült tudatállapotban tevékenykedik – mozgásait a saját harájából indítva – a kezelést annak megfelelően alakíthatja, hogy éppen milyen válaszokat kap az adott pillanatban a kezelt személytől. A kezelés tehát nem egy előre meghatározott séma szerint zajlik, hanem kiemelt szerepet kap benne az intuíció.